Amíg megteheted
most adj el gyorsan
most győzz le engem
most dobj el mint unt ajándék-csodát
amíg megsebezhetsz
amíg kitart még
alvó ős-hitem
és maradék eszem
és nem építem újjá
tornyos falaim
hogy köréjük húzzam
a bánat árkait
hogy dobokon dobogjam
világgá a hírt
hogy megint harcra készen
várom ki a hajnalt
váramat többé meg nem töri ember
sejtjeim majd jó katonákként
éberen állnak
hogy kinevethess
'nincs neked várad sem sereged'
addig nevess
amíg megteheted
2000. máj. 21.
Csillagzaj
hogy beléd ontottam terhemet
minden ízemben reszketek
vonaglik bennem a rettenet
csak szorítod nyirkos testemet
most eltiporható vagyok
apró óriás
akár a csillagok
pislogó zenéje:
semmibe küldött rádióadás
suta vallomás talán
hogy megpihenek benned
amint a gyermek
alszik el
anyja mellkasán
neked lépek ki testemből
hogy eldöntsd
marad vagy összedől
az
amivé építelek
meglelni régi égi neved
ha akarod
és ha hagyod
hogy neked is lehessek
őriződ s angyalod én jól tudom hogy számít a méret
azt is hogy éppen ez a lényeg:
szerelmed mérete
nem tudom érted-e
bolygók közt kerengő
csillagpor vagyunk
tömegben egyedül
együtt is egymagunk
mintha nem is volnánk
rajtunk átragyog a fény
de össze ha tapadunk
kapaszkodj belém
az utolsó
igazi
egyetlen remény:
sodródni az űr roppant tengerén
nem azért kellesz hogy utat mutass
a test csak a csónak
a lélek az utas
2000. máj. 30.
Vörösboros Akronym
Látod, a borod kitöltve vár
Íze oszlik, s ha nem volnál
Dönteni gyenge
Inogni kész
Akkor tudnád: a rész is egész
2000. jún. 1.
a csodát nem felejtem el
némely porcikám
már a halálról énekel
némely sejtem azt lesi
engem hogyan falna fel
de a Mindenségnek megfelel
hogy ezer titokkal ünnepel
téged és engem a pillanat
születtél
vártál
s most újra vagy
nekem s a világnak
ennyi kell
a csodát nem felejtem el
2000. jún. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése