Dal egymásnak
ha fölényesnek látszom
itt egy vallomás:
a helyedben nem lehetne más
mert van bennem hűség
és van ragaszkodás
szavam annak szól
akit illet:
felemelt engem az ihlet
meghatódtam
ahogy forrni kezd
a tőkén felejtett gerezd
de úgy mozdul
bennem minden
szavadra az élet
terebélyes bokra
mintha mindegy volna
merről fúj a szél belőled az igazság beszél
eltűröd
hogy meggyötör
az öröm
ha felszínre tör
és mosolyogsz
ahogy a fájdalom
mint verejték
csorog a hátadon
megleped magad velem:
ajándékod teremtő szerelem
napjaid közé hűség vegyül
majd megkövül
de él és örökkön ragyog
most nincs több szavam
fáradtan boldog vagyok
2000. jún. 2., éjjel
Sírfelirat
hogy ki voltam?
vándor voltam
és bandukoltam
madárdal-forma
bájos zűrzavar:
a tél kezdetén is
új tavaszt akar
csak a folt a többi közt
az erdő közepén
fák közt a fény
erőd ünnepén
ennyi voltam én
csak
ennyi voltam én
2000. jún. 13., éjjel
SZERETLEK
- Szeretlek - mondjuk és érzünk.
- Szeretlek - mondják a halálba menők.
- Szeretlek - hangzik az elbocsájtás pillanatában.
- Szeretlek - súgjuk a próféta fülébe, mielőtt
elárulnánk, mielőtt gyilkosok kezére adnánk.
- Szeretlek - mondjuk és érzünk.
2000. jún. 13., éjjel
Utolsóból első
az én szívemből
szólsz
ha szólalsz
hozzád nem fér
a förtelem
nem érdekel
a csaló valóság
dolgom te vagy
és a romlott jelen
aki küzd
az nem tanulhat
csak a fájdalomból
aki épít
az nehezen érti
mit csinál
aki folyton rombol
a rettegés a gyökér
bokra a gyűlölet
ezért nem fél
aki vagyok:
nekem gyűlölnöm
nem lehet tudom
te vagy az utolsó
aki hozzám ér
és éget
többé nem teremt más
bennem
ilyen mély hűséget
és első is vagy
éppúgy
amint van
első lélegzet
amint van
aki először
talált otthont
így:
benned
véredbe lángot cseppentek
egy ajtó tárul fel benned
utolsóból első
régmúlt szép jövendő
2000. július 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése