Kovács Ákos versek 9.

Lelépni most

tudom

ki vagyok

és a dolgok

nevét is

belém is

marnak érte

rendesen

s hogy van jogom élni

a küzdelmeken túl

úgy tudtam

egyedül miattad hiszem

maradtam volna épen

öledbe bújva

szépen

a bosszúálló világ elől

rejts el, mert jön

összetör

megöl

voltál a reggel

amely nem ereszt el

s én jól értettelek

voltál dél-sugarú asszony

hogy le majd más szakasszon

pedig én érlelteek

fürödtem szemedben

így még nem szerettem

de gyakorlatlan szíved

hamar belémfáradt

estére eladtál

el se kérted

értem

az árat

felborult bennem

ezr év alázat

jogom a jóra

minek voltál?

verset belém

miért duruzsoltál?

újra egy-

magam

látod

vége van

'ez nem személyes ügy

csak egy küldetés'

nem ránghat az arc

nincs szemrebbenés

nem lettem mártír

vagy halott obsitos

ennyi volt

a dolgom és

lelépni most

Magam, mindig

Holtaim vizéből
A tudást kiittam,
Vetettem papírra
Bölcselő dalokat,
Üzenet volt minden,
Vagy csak így akartam látni,
Hallani kívántam titkos hangokat,
Vártam az álmot,
S ha megjött: hittem,
Csalódtam végül
És
Semmire se vittem,
Rázkódnék most is,
Sírnék, hogyha volnék
Boldog vagy tudatlan,
De sorsomat tudom rég,
Nem büszkeség csendje
Fogja be a számat,
Elkerüli házam
A hamis vak alázat.
Nincs már semmi titkom,
Mindenem kiadtam.

Magam voltam mindig,
S nem magamra maradtam

Akronym újra

bénult szembogaramba
eleget néztél
angyalt idéztél

bozótost bátran bebarangolsz
engem egyedül elvarázsolsz
arcod az alkalom ajtaja

általam kaphatsz okosabb sorsot

Altató

Kihullnak kezemből a könyvek

a világ magamra hagy

mostantól hűvösebb napok jönnek

szűkülő időm egyre tágasabb

Elfordul tőlem a holt anyag

vonásaim halványnak látszanak

leválnak lassan rólam a dolgok

így leszek egyszerre mégis boldog

És ha az égi határon innen

elszámoltat az Isten

nekem vámolni valóm nincsen

A bűnöket mindet bánom

és ha lehet

újracsinálom

mert tettem

amit hittem

velem megtörtént a minden

Lettem a fegyelem neveltje

szerencse kegyeltje

elbukni így többet ér

mint árnyékban élni

hazugan félni

Az alku bolondja

a szavakat fonja

temérdek érdekért

És ha jön az álom

aludni jó

a távolság

törékeny üveggolyó

halkul a dallam

alig hallható

bennem is szól

az örök altató